Osztályba sorolás

A rendelet - aszerint, hogy a tevékenységüknek mekkora az egészségkárosító kockázata - osztályokba sorolja a munkáltatókat. Ez alapján lehet megtudni, hogy a munkáltatónak kell-e a főműszak idejére üzemorvost biztosítania, vagy sem. A besorolást a munkáltatónak kell elkészítenie, azonban figyelembe kell vennie a szolgálat vagy az ÁNTSZ véleményét is. Amennyiben egy munkahelyen az "A" és "B" foglalkozásegészségi osztályba tartozó munkavállalók száma egy műszakban meghaladja a 300 főt, a munkahely szerint illetékes intézet (ÁNTSZ) előírhatja, hogy biztosítsanak a dolgozók részére foglalkozás-egészségügyi szakápolói ellátást, beleértve az elsősegélynyújtás feltételeit is.

"A" foglalkozásegészségi osztály

A foglalkozás-egészségügyi osztályok közül a "A" betűjelű a legnagyobb veszélyességi kockázatokkal járó tevékenységeket öleli fel, ebben az esetben 1000 munkavállalónként kell a főműszak idején egy orvosnak és egy szakápolónak jelen lennie a munkahelyen. Ilyenek a bányászat, a kohászat fizikai munkakörei, valamint idetartoznak azok a munkavállalók is, akik ugyan nem fizikai munkakörben dolgoznak, de az "A" foglalkozásegészségi osztályt indokló munkakörnyezetben töltik a munkaidejük több mint 50 százalékát.

Ugyanebbe a foglalkozásegészségi osztályba soroljuk:

•  a rákkeltőkkel exponáltakat,
•  a sugárzó anyagokkal, ismeretlen (mérgező hatásuk szempontjából kivizsgálatlan) anyagokkal dolgozókat,
•  az állatkísérletes munkakörökben foglalkoztatottakat,
•  a korkedvezményre jogosító munkakörökben foglalkoztatottakat,
•  a munkaidő-kedvezményre jogosító expozícióban alkalmazott munkavállalókat,
•  a vasúti közlekedésben a forgalom lebonyolításával közvetlenül összefüggő, a légi és vízi közlekedésben szakszolgálati vizsgához kötött munkakörökben alkalmazott munkavállalókat, függetlenül a tevékenység ágazati osztályától.

"B" foglalkozásegészségi osztály

A "B" foglalkozásegészségi osztályba a következő gazdasági tevékenységek fizikai munkakörei tartoznak, vagy az olyan nem fizikai munkakörök, ahol ilyen munkakörnyezetben töltik a dolgozók a munkaidejük több mint a felét:

•  mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás,
•  építőipar,
•  élelmiszerek és italok gyártása,
•  dohánytermékek gyártása,
•  textíliák gyártása,
•  ruházati termékek gyártása, szőrmekészítés és -festés,
•  bőrkikészítés, bőrtermékek és lábbelik gyártása,
•  fafeldolgozás,
•  kőolaj-feldolgozás és kokszgyártás,
•  vegyi anyagok és termékek gyártása,
•  gumi- és műanyag termékek gyártása,
•  nemfém ásványi termékek gyártása,
•  nyersanyag visszanyerése hulladékból,
•  szárazföldi és csővezetékes szállítás,
•  vízi szállítás,
•  légi szállítás,
•  bútorgyártás,
•  egészségügyi és szociális ellátás,
•  állat-egészségügyi tevékenység, nyomdaipari termékek gyártása.

Ebben a csoportban 1200 munkavállalónként kell egy orvost és egy ápolót biztosítani a főműszak idejére.

"C" foglalkozásegészségi osztály

A "C" foglalkozásegészségi osztályba sorolhatjuk az "A" foglalkozásegészségi osztályba nem tartozó ág, ágazat, alágazat, szakágazat ipari, szolgáltató, kutató, számítástechnikai tevékenységgel kapcsolatos fizikai munkaköreiben dolgozókat, valamint azokat a nem fizikai munkakörök munkavállalóit, akik a "C" foglalkozásegészségi osztályt indokló munkakörnyezetben töltik a munkaidejük több mint a felét. Ekkor elég 1500 munkavállalónként a főműszak idejében biztosítani egy orvost és egy ápolót.

"D" foglalkozásegészségi osztály

Ebbe a foglalkozásegészségi osztályba tartoznak a kutatás-szervezési, kulturális, oktatási, egyéb adminisztratív tevékenységet végző munkavállalók, továbbá az "A", a "B" és a "C" foglalkozásegészségi osztályba sorolt tevékenységek nem fizikai munkaköreiben dolgozó, más osztályokba nem sorolt munkavállalói is. Ekkor 2000 munkavállalónként kell a főműszak idején egy orvost és egy ápolót biztosítani.